Futás és testtartás

2. rész

 

Miért fontos futás során a megfelelő testtartás? Képzeljünk el egy láncot, melynél minden ízületünk egy-egy láncszem, ha ezek közül a láncszemek közül valamelyiknél probléma jelentkezik – akár nem megfelelő tartásból fakadóan – kihat a teljes testre, a testtartásra, a futásra és annak mutatóira. A nem megfelelő terhelés azután olyan folyamatokat idézhet elő, melyek akár ezen ízületek, a stabilizálásban résztvevő szalagok, valamint a stabilizáló és mozgatásában résztvevő izmok sérülését, túlterhelését is kiválthatják. A következő néhány cikkben végighaladunk ezen a láncon megismerve ezeket az alkotóelemeket. A terítéken ma a talajjal kapcsolatot tartó, a befektetett erőt a talaj felé közvetítő láb és boka van.

Az ízületi mozgások közül az egyik legfontosabb a boka és a láb ízületeinek mozgása melyek biztosítják a kellő lazaságot és stabilitást az előrehaladás során. Ezen ízületek közötti komplex mozgássorozatot nevezzük everziónak (pronáció) és inverziónak (szupináció). A talajfogás pillanatában a lábfej helyzete addukált, plantarflektált, és szupinált (inverzio). A következő időpillanatban, mintegy 30ms-al a szupinációt követően – mintegy ötször gyorsabban mint járás esetén – megtörténik az abdukció, dorsalflexió és everzió, melyet pronációnak nevezünk. (Chan, és mtsai., 1994) Természetesen ahhoz, hogy ilyen sebességgel megtörténjen a váltás, nagyon fontos az ízületek egészsége, mobilitása.

A szupináció során a lábfej stabil helyzetbe kerül, hiszen ebben az esetben feladata a becsapódás erejének csökkentése, míg pronáció során a „laza” helyzet feladata az egyensúly megteremtése, a talaj egyenetlenségeinek megfelelően a test alátámasztásának biztosítása, valamint az erőhaladáshoz szükséges erőközlés biztosítása. Miután a test tömegközéppontja az alátámasztási pont elé kerül, a hátsó lánc izmainak munkája, illetve az alsó végtag kifelé rotációja következtében, az elrugaszkodási fázisban a lábfej ismét szupinációs helyzetbe kerül. (Donatelli, 1985)

Milyen varázsszavakkal dobálózunk itt, nincs ebben semmi ördöngösség, és a pronáció sem ördögtől való, hiszen ez egy természetes folyamat, melyet a járás, futás során az ugróízületek közül az alsó végez. Nem kell megijedni tőle, hiszen mindenki végrehajtja ezt a folyamatot lépésenként egyszer.

A probléma akkor jelentkezik, amikor ez az everzió túlzott mértékű. Esetünkben a stabil cipő ellenére is látható a nagyobb everzió.

futas tt 2

Ezt az állapotot, vagy lábállást nevezzük túl- vagy overproponáló lábnak. Jelen esetben érdemes elgondolkozni egy talpbetéten is, mely további alátámasztást adva a biztosítja annak stabilitását, megakadályozva a túlzott bedőlést és az ízületek nem megfelelő terhelését, esetleg kopását, más láncszemekben való problémákat. De nem mindenkinek jó az ha stabil cipőt vesz a lábára. Nagyon fontos a pontos és részletes vizsgálat.

Mozgáselemzés során statikus és dinamikus, manuális és műszeres vizsgálatokkal feltérképezzük a teljes kinematikai láncot a fejed tetejétől a lábujjakig, hogy kiderüljön minden, ami befolyásolhatja futásod, megkeressük az erős és gyenge láncszemeket, kiderítjük azt, hogy a testnek mire van szüksége ahhoz, hogy futómozgását tökéletesítse, gazdaságossá, hatékonnyá tegye. Fényre kerülnek azok az apró hibák, melyek befolyásolhatják egy versenyen az utolsó száz métereket, vagy kitolhatjuk vele a maratoni falat. A technika csiszolásával a sérülések kialakulását, meglévő sérülések hatását csökkenthetjük.

 

Hivatkozások:

Chan, Carl M.D. és Rudins, Andrew M.D. 1994. Foot Biomechanics During Walking and Running. Mayo Clinic Proc. Vol 69, 1994. PMID

Donatelli, Robert MA,PT. 1985. Normal Biomechanics of the Foot and Ankle. The Journal of Orthopaedic and Sports Physical Therapy. November, 1985.

Kapandji, A.I. 2016. Az ízületek élettana 2. kötet Az alsó végtag. Budapest : Medicina, 2016. ISBN: 978-963-226-534-6.

 

Írta: Olasz Róbert humánkineziológus, futáselemző