A karantén futás margójára

 

Gyerekkorom ótamindig sportoltam valamit, leginkább hobby szinten, általában családdal, barátokkal.

A futás az egyik, amit hol gyakrabban, hol ritkábban űztem, de mindig szívesen csináltam, vagy belevágtam újra egy-egy kihagyás után (Pl két gyermekünk születése között és után).

Még a márciusi karantén időszak kezdetén leköltöztem Velencére (nem korzózni, és tömeget generálni ?), hanem élvezni a kertes ház előnyeit a panellakáséval szemben.

Ha már így alakult, kihasználtam, hogy van lehetőségem, és időm jó levegőn futni. Ez alkalommal tudatosabban építettem fel a futásaimat, nem úgy, mint régen. Szerintem nem én vagyok egyedül, akinél nagyjából néhány bokakörzés és az első 5-10 perc futás volt abemelegítés. A levezetés meg pár nyújtógyakorlat, de nem túlzásba esve persze.

Átalakítottam a dolgokat.

Az elejénhengereztemkb 10 percet, picit átmozgattam magam, pár gyakorlatot megcsináltam, az izmok keringésfokozására. Futottam, és utána minimálisat nyújtottam, viszont 40-60 percet hengereztem!

A hengerezést nem mindig csináltam meg azonnal a futást követően, de a nap folyamán időt szántam rá!

 

Sőt, mivel nagyon jól akartam csinálni,core tréningetis végeztem ezek mellett, kb 1-1,5 hetente. (Azért ezt sűrűbben is lehetne…)

 

Ezzel elég jól elvoltam, kb a második 10km után már izomlázam se volt. Korábban, mikor a futások előtt nem vettem komolyan a bemelegítést és a LEVEZETÉST -HENGEREZÉST- gyakrabban, és hosszabban volt izomlázam.

 Elindultam a fejlődés útján, de...

Aztán heti 1-2-ről 3-4-re emeltem a futások számát, ritkábban csináltam a core tréninget (rossz idő volt és a lakásban mindig útban voltam valakinek a szoba közepén- jó kifogás…), és heti 1x fairtlekeztem az egyik futás alkalmával.

Jött is a lecsökkentett regeneráció és kiegészítő fejlesztés eredménye...

Na itt volt az, hogy a combom hátsó része (haemstring) elkezdett görcsölni. Hol kicsit, hol jobban görcsölt, de semmivel nem tudtam teljesen „eltüntetni” a görcsök nyomát. Se hengerrel, se triggerlabdával, se testvéri masszázzsal (Segített Zsófi ?keze, de még éreztem, hogy nem volt elég) … Ennél többre akkor nem volt lehetőségem.

Aztán kicsit visszavettem a futásokból, és megpróbáltam a többi edzésre és a regenerációra is több időt hagyni. Így heti 1-2 futás volt csak, néha 3, mikor már nem tért vissza a görcs.

    Heti 1-2x core tréningeztem. Nagyobb hangsúlyt fektettem a farizom gyakorlatokra is.

 

Ezek mellett, ami még segített a problémám megoldásában, az a flossing és a gyakoribb hengerezés volt. Ezeket „magamnak” tudtam csinálni, nem igényelt külső segítséget.

 

Egy masszázs akkor sokat segített volna. Egy profi manuális lazítása comb hátsó részén mélyebben képes kilazítani, oldani az esetleges csomókat, szöveti feszüléseket.

Utána sokkal egyszerűbben rendben tartható és helyesen „felépíthető” a kezelt terület megfelelő mozgásmintája. A hengerezéssel is sokkal mélyebbre jutunk, ha előzőleg már fel lett lazítva a terület, ez által sokkal hatékonyabbak tudunk lenni az önálló munkával is.

Ami tanulság, hogy néha érdemes visszavenni a terhelésből, és az alapokat helyre tenni, rendesen felépíteni, mielőtt komolyabb sérülést okoz.

Ha nem megy önállóan, annak érdekében, hogy az ember még sokáig élvezhesse a futás örömét, érdemes külső segítséget kérni, akár gyógytornásztól, akár masszőrtől.

Ahengerrelpedig érdemes összebarátkozni, mert mindig ott van! ?

 

Írta: Kanczler Réka- gyógytornász

Képek: Keszthelytriatlon.hu